Senki sem tudja milyen
Rossz embernek lenni,
Szomorúnak lenni,
Kék szemek mögött
Senki sem tudja, milyen ha utálnak,
Ha hazudozásra kényszerítenek
De az álmaim nem olyan üresek,
Amilyennek a lelkem tűnik
Magányos, hosszú óráimon,
A bosszú az én szerelmem,
Sosem szabadulok tőle
Senki sem érti milyen,
Azokkal az érzelmekkel küszködni
Amiket én érzek, és ezért Te vagy a hibás!
Senki sem mar vissza olyan mélyen
Olyan nagy dühvel
Hogy átláthassanak
Fájdalmamon és bánatomon
Senki sem tudja, milyen
Megalázottnak, legyőzöttnek lenni
Kék szemek mögött
Senki sem tudja, hogy kell mondani,
hogy bocsáss meg és ne aggódj,
Én nem hazudok Neked!
Senki sem tudja milyen
egy rossz embernek lenni,
Szomorúnak lenni
Kék szemek mögött
Bátyám, miért kellett menned?
Olyan hamar hagytál el minket
Emlékszel a dalra, amit a családodról írtam évekkel ezelőtt?
Nos, Ők még mindig várják hazatérésed
Mit tehetnék?
Mit mondhatnék?
Apa mondta, hogy imádkozzak
Imádkoztam és imádkoztam, de a seb nem gyógyul
A fájdalom erősödik, és soha nem múlik el
Kérleltem az Urat, hogy engem vigyen helyetted,
Hiszen Neked a gyerekeidet kell etetned!
Miért viharos az idő mindig?
Bátyám,
Mondd ha lesz ennél jobb
Miért hagytál el?
Miért haltál meg?
A legvégén mégis megsirattál
Tudom, hogy vigyázol ránk fentről
Remélem, vigyázol ránk éjszakánként
Sajnálom, nem válaszoltam a hívásodra
És nem voltam ott Neked egyáltalán
És így, végiggondolva
Ha felvettem volna a telefont,
Még most is itt lennél
De már nem hívsz többet
Nem értheted,
Semmibe vettem a családot
És ami egyszer elmegy, az sosem jön vissza
Nincs több kacaj
Nincs több ölelés
Ezért tarts ki a szeretteidért
A lelked már szabad
Szeretett Anthony
Miért viharos az idő mindig?
Bátyám,
Mikor lesz jobb?
Miért hagytál el?
Miért haltál meg?
A legvégén mégis megsirattál
Tudom, hogy vigyázol ránk fentről
Csak tarts ki a szeretteidért!
Nem tudsz legyengíteni
Az életem már a feje tetején áll
Lefelé tartok a spirálon, körbe-körbe
De repülök
És harcolok
Sosem fogsz tudni legyengíteni!
Jól vagyok, meg vagyok
Ez az élet mennyei
Se gyűlölet, se szégyen
Senki sem vádaskodik
Lenézhetted az életed
Tele hazugsággal
Én nem büntetlek meg
Ha úgy gondolod képes vagy, hát
Gyengíts le!
Az életem már a feje tetején áll
Lefelé tartok a spirálon, körbe-körbe
De repülök
És harcolok
Sosem fogsz tudni legyengíteni!
Nem menekülök a megvetéstől
A szíved, a fájdalmad
A színlelésed megbénít
Miért nem találsz
Békességet magadban?
Én nem büntetlek meg
Ha úgy gondolod képes vagy, hát
Gyengíts le!
Az életem már a feje tetején áll
Lefelé tartok a spirálon, körbe-körbe
De repülök
És harcolok
Sosem fogsz tudni legyengíteni!
Jól vagyok, meg vagyok
Ez az élet mennyei
Se gyűlölet, se szégyen
Senki sem vádaskodik
Miért nem találsz
Békességet magadban?
A fal, amit építenem kellett hogy távol tartsalak, rozsdásodik
Mert minden ami körülvesz kettőnkre emlékeztet
Egy színjáték rabja vagyok, sötét haj és fakó bőr
Még gyűjtöm a csontokat, de már van helyem csontváznak
Vetkőztesd le tested és emlékezz a botlásodra
Mert tudod, ha kopogsz én úgyis mindig beengedlek
Fásult voltam sokáig és elfelejtettem hogy kell érezni
És nem érdekel, ha összetöri a szívemet, csak basszunk míg el nem tűnünk
Azt mondtad, sosem bántanál
Most csak ez amit hátrahagyunk
A te feladatod volt megmenteni magamtól
A fal, amit építenem kellett hogy távol tartsalak, szétporlad a dactól
Reménykedem, hogy minden amit látsz kettőnkre emlékeztet
Menekültem sokáig, és elfelejtettem mi igazi
És nem érdekel, ha hiányozni fogsz, csak kérlek basszunk míg el nem tűnünk
Azt mondtad, sosem bántanál
Most csak ez amit hátrahagyunk
A te feladatod volt megmenteni magamtól
Azt mondtad, sosem szeretnél
De nézd meg jól, valaki elbukhat
Az én feladatom volt megmenteni magadtól
Most az égbolt tűzbe borult, és mi éberen hazudunk
Nincs más mód elkövetni ezt a hibát
Nem tudjuk befolyásolni kit bántunk, basszuk el a fájdalmat
Add büszkeséged, a bűnösséged át nekem
És szívd ki a levegőt a tüdőmből míg én lenyelem az utálatod
Nem tudjuk befolyásolni kit bántunk, basszuk el a fájdalmat
***
Továbbra is lehet számot kérni, a Kívánságlistába és ha nem felejtem el, fényévek múlva le is fordítom neked! ^-^
Sosem volt lehetőségem kimondani, amit kellett volna
Mert az utolsó lélegzetedkor
Büszke voltam, elfutottam
Mindig felhívtál, de sosem válaszoltam
Sosem akartam tudni, kifogytam a szerencséből
De nem hagytad abba, nem tettél le rólam
Szóval ha elmész, én sem teszek le rólad
Nekünk sosem kell elköszönnünk,
Mert hallok felőled a túlvilágból
Csak el akarom mondani minden egyes nap
Hogy miattad mélyen magamba néztem
Ha minden, amit mondtál igaz
Sosem kell majd látnom téged
Minden egyes nap, mindig velem vagy
Szóval sosem kell,
Sosem kell elköszönnünk
Nem volt erőm, ami kellett volna a nap végén
Mert belerángattam magam a drogokba
Te még akkor is szerettél, mikor én nem tudtam magamat
Sosem fordítottál hátat mikor segítséget kértem
Meg kellett volna köszönnöm mindent amit értem tettél
Szóval ha elmész, én sem teszek le rólad
Nekünk sosem kell elköszönnünk,
Mert hallok felőled a túlvilágból
Csak el akarom mondani minden egyes nap
Hogy miattad mélyen magamba néztem
Ha minden, amit mondtál igaz
Sosem kell majd látnom téged
Minden egyes nap, mindig velem vagy
Szóval sosem kell,
Sosem kell elköszönnünk
Hallom a hangod, mikor a fájdalomban evezek
Megmutattad, hogyan éljek, megmutattad hogy választhatok
Érzem, hogy elkapsz ha elesek
Nekünk sosem kell elköszönnünk,
Mert hallok felőled a túlvilágból
Csak el akarom mondani minden egyes nap
Hogy miattad mélyen magamba néztem
Ha minden, amit mondtál igaz
Sosem kell majd látnom téged
Minden egyes nap, mindig velem vagy
Szóval sosem kell,
Sosem kell elköszönnünk
Megszámolom a zúzódásaim
Nem számítok magamra
Én okoztam ezt a pusztítást
Úgy gondoltam, illene hozzám
Sosem vigyáztam mit kívánok
Sosem vigyáztam mit mondok
Mindig figyelemért könyörögtem
A hányásomban és eltorzultságomban
Elértem a csillagokig
Itt van remény a reménytelennek,
Most ez amit ismerek
Erőt adtál a kitartáshoz
Egy hang a csendben
Szétzúzta az erőszakot
És lehetőséget adott jóvá tenni a rosszat
Sosem állok le, ez az
Amiért van remény a reménytelennek.
Remény a reménytelennek
Sötétségben ülök
Ahogy a testek leesnek a padlóra
Nem kell más ok,
Miért nem bírom tovább
Émelygek ezektől a kifogásoktól
Fáradt vagyok sötétben élni
Nem leszek újabb áldozat
Üres szívtől éhezem
De felemelkedem, hogy elérhessem a csillagokat
Itt van remény a reménytelennek,
Most ez amit ismerek
Erőt adtál a kitartáshoz
Egy hang a csendben
Szétzúzta az erőszakot
És lehetőséget adott jóvá tenni a rosszat
Sosem állok le, ez az
Amiért van remény a reménytelennek.
Nem fogok hiúságban fuldoklani
Nem fogok érzéketlenségben meghalni
Kiálltam a peremre és szembenéztem az örökkévalósággal
Láttam a szabadságot elbukni, de hittem
Hogy sosem maradok egyedül
Itt van remény a reménytelennek,
Most ez amit ismerek
Erőt adtál a kitartáshoz
Egy hang a csendben
Szétzúzta az erőszakot
És lehetőséget adott jóvá tenni a rosszat
Sosem állok le, ez az
Amiért van remény a reménytelennek.
Igen, megtettem és megteszem újra,
Ez nem baj, és a legjobb barátod vagyok
Nem gondolom, hogy
Te nem vagy ilyen talpraesett
Ez újra és újra összetöri a szívemet
A kör elviszi a bűneidet
A fájdalom visszatér valami ronda bőrben
A maszatos sminkjével
A könnyek amiket hullat
Újra és újra minden éjjel
Érzelgős kardok hasítanak a lelkembe
A fájdalom átveszi az irányítást
Rád gondolok
Aztán magamra
A módra gondolok amit használhatna
Kell egy üveg
Kell néhány tabletta
Kell egy barát
Kell egy kis borzongás
Egy könny áztatott baráti váll amitől függhetek
Amikor az élet viharos
Időről-időre
Elgondolkodok rólad mielőtt te rólam
Olyan mint harcolni minden egyes nap
Mindig egyszerűbb mikor a saját utad járod
Mélység a szívemben
A lelkem legalján
Az önzőségem útjai kiestek az irányításból
Sajnálom, hogy ez is lekerül a többihez
Átütöm a falakat, és eltöröm először
A maszatos smink
A könnyek amiket hullatunk
Újra és újra minden éjjel
