Megszámolom a zúzódásaim
Nem számítok magamra
Én okoztam ezt a pusztítást
Úgy gondoltam, illene hozzám
Sosem vigyáztam mit kívánok
Sosem vigyáztam mit mondok
Mindig figyelemért könyörögtem
A hányásomban és eltorzultságomban
Elértem a csillagokig
Itt van remény a reménytelennek,
Most ez amit ismerek
Erőt adtál a kitartáshoz
Egy hang a csendben
Szétzúzta az erőszakot
És lehetőséget adott jóvá tenni a rosszat
Sosem állok le, ez az
Amiért van remény a reménytelennek.
Remény a reménytelennek
Sötétségben ülök
Ahogy a testek leesnek a padlóra
Nem kell más ok,
Miért nem bírom tovább
Émelygek ezektől a kifogásoktól
Fáradt vagyok sötétben élni
Nem leszek újabb áldozat
Üres szívtől éhezem
De felemelkedem, hogy elérhessem a csillagokat
Itt van remény a reménytelennek,
Most ez amit ismerek
Erőt adtál a kitartáshoz
Egy hang a csendben
Szétzúzta az erőszakot
És lehetőséget adott jóvá tenni a rosszat
Sosem állok le, ez az
Amiért van remény a reménytelennek.
Nem fogok hiúságban fuldoklani
Nem fogok érzéketlenségben meghalni
Kiálltam a peremre és szembenéztem az örökkévalósággal
Láttam a szabadságot elbukni, de hittem
Hogy sosem maradok egyedül
Itt van remény a reménytelennek,
Most ez amit ismerek
Erőt adtál a kitartáshoz
Egy hang a csendben
Szétzúzta az erőszakot
És lehetőséget adott jóvá tenni a rosszat
Sosem állok le, ez az
Amiért van remény a reménytelennek.
Remény a reménytelennek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése