A völgyben nőttem föl, ahol árnyék és halál van
Élve távoztam, de olyan sebekkel amiket nem felejtek el.
Ez a gyermek a suliban levert és félénk
Egy árva, mégis testvér, a legtöbb szemnek láthatatlan.
Nem tudom mi miatt halt meg egy része
Az erdőbe vitte a fiút és egy kaszával ölte le
A bélyegzés az arcán a kosz benyomását kelti
Mit gondolsz, a csönd eltakarhat egy jó embert?
Mindannyiunknak harcolnia kell a maga szörnyűségével és démonaival
De hogyan nyerhetek ha megdermedtem?
Az ágyamhoz kúsznak, ujjaik a nyakam köré fonódnak.
Ez lenne a a megtorlás a döntéseimért?
Istenem, Bocsáss meg a bűneimért! Bocsáss meg mindenért!
Istenem, Bocsáss meg a bűneimért! Bocsáss meg! Bocsáss meg!
Ne menj, nem bírom egyedül végigcsinálni!
Ments meg azoktól, akik kísértik az álmaimat
Nem tudok magammal élni, maradj velem éjszakára!
Ne menj!
Ha beengedlek, kimenekülsz
Ha elmondom az igazat, a hazugságban élsz.
Ha elhasítanám a beleimet, olyan koszt csinálnék amit nem tudunk feltakarítani
Ha követsz engem, csak elveszel
Ha közelebb húzódsz, csak egyre távolabb kerülsz
Bár már így is túl sokat tudsz, és nem jutsz el sehova.
Mondd hogy szükséged van rám, mert nagyon szeretlek!
Mondd hogy szeretsz, mert nagyon szükségem van rád!
Ne menj, nem bírom egyedül végigcsinálni!
Ments meg azoktól, akik kísértik az álmaimat
Nem tudok magammal élni, maradj velem éjszakára!
Ne menj, nem bírom egyedül végigcsinálni!
Ne menj, nem vagy egyedül!
Ments meg azoktól, akik kísértik az álmaimat
Nem tudok magammal élni, maradj velem éjszakára!
Ne menj!
Ne menj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése